“Mint gyermek, aki már pihenni vágyik”,
ki álmok szárnyán repülne veled,
s mert gondolatban megtehetek bármit,
apró csókokkal becézem szemed.
Édes együttlét nincs más, csak te meg én,
pihegő vágy reszket a válladon,
szenvedélyünk magasba szárnyal, pőrén,
csillagköd takar, lágyan átkarolsz.
Ősrobbanás, ami kitörni készül,
már kevés itt a csók, ennél több kell,
a vad mámorba lelkünk beleszédül,
annyira vágyom rád, szeress, ölelj.
Míg szívem dobban, izzik a parázs,
“mely téged minden kínban megtalál”.
*Az idézetek József Attila „Thomas Mann üdvözlése” és „Emberiség” című verseiből valók.
