„Mögöttem a múlt szép kék erdősége,”
Petőfi Sándor: Mögöttem a múlt
„Mögöttem a múlt szép kék erdősége,”
zöld-selyem lombok közt derengő holnap,
a volt és lehet ölelő tüzében
késői üzenetek könnyes csokra.
Egy élet sóhaja, szép álma reszket,
csillagszeplős ég rejt időszirmokat,
rajtuk a mindenség ritmusa lüktet,
vándorló létem gyűrt reményt bontogat.
Tétova léptű jövőm hitet lehel
tenyerembe zárt csendes imáimra,
az idő meztelen ráncain pereg
a pillanat, hol jelen sem ad vigaszt.
Követ a múlt, rajta opálos fátyol,
pár lepréselt virág titkot rejteget,
míg a holnapon árny- és fényszilánkok
láttatnak tündöklő, mesés színeket.
Emlékeim filmje rejti bánatom,
képzeletem varázsol, mellém teremt,
élsz, lélegzel… a jelened akarom,
a jövő messze, hiába kergetem.