Forró éjszakában jajdul a dal,
zokogva száll őrült szenvedéllyel,
ósdi, fakult emlék még marasztal,
örvénylő mélysége tele rettegéssel.
Tudod, lassítanod kellene már,
szívedben alkonyodik, elfáradtál,
de felrémlik egy csillogó szempár,
az érzés, melybe majdnem belehaltál.
Közel vannak újra szép álmaid,
átéled a szerelem mámorát,
boldog vagy, s míg mélyülnek ráncaid,
éj teríti rád bíborkék bársonyát.
Ez nem az én történetem – szerencsére –, hallottam valakitől, aki olvasta már a neten. Állítólag így zajlott. Vagy másképp. Semmit nem változtat a lényegen.
– Csókolom, Ágika, tud ma fogadni? Kellenek a kezecskéi. – Négy óra, ha jó lesz, Gyimes úr… – Remek! Csókolom. És tudja… reziliencia… Ági elmosolyodott,
Fut-fut a Tizedes az orosz dzsip után, amelyen a többiek gerillaharcba indultak. Inkább mérsékelt harci tűzzel, mint rohamléptekkel, s ezért Tizedes utol is éri a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
