Szeretem nézni a hócsipkés tájat,
ilyenkor körbeleng a régi varázs,
ámulva nézem a felhődunnákat,
mint sző rá aranyat a csillagparázs,
míg felszikráznak fénylőn a zúzmarák.
Csöppnyi emlékek bújnak hófehérben,
hallom még a szusszanó neszek csendjét,
a múló percekben halk szívverésed
őrzi még téli alkonyok gyönyörét,
az éj hűvös csókjának érintését.
Ezüst árnyak suhannak álmodozva,
jégvirágok csillannak a tó felett,
fák hunyt pilláin mintha könny csorogna,
és az ábrándos arcú táj elmereng
a lehulló illúzió-pelyheken.