Zúgó, búgó kacagó hangok
távolból suhannak felém.
Egy régi nyár, kedves dallamok,
szívünkben mámor, szenvedély.
Érezni akarlak, hallani
hangod, és a szívdobbanást.
Újra karjaidba omlani,
látni a pajkos pillantást.
Hallom a hangod elandalít,
bársonyos varázs szólama.
Szelíden ringat, hozzád repít
a múlt, emlékek vihara.
Parafrázis Juhász Gyula Telefon című versére