Olvad a jég, ébred a táj,
zúdul a fény kék ibolyán,
ünnepet ül lombkoronán,
langyos eső illata száll.
Zöldül a lomb, fű a mezőn,
sárga virág, lobban a vágy,
szép kikelet sóhaja lágy,
csillan a kő sziklatetőn.
Álmodom én új szeretőt,
zengi a dal szív örömét,
nap simogat kis cinegét,
őriz az éj csillagidőt.
Villan az ég, tágul a tér,
bársonyos éj megbabonáz,
látnivalót megkoronáz
felragyogó égi füzér.