Apró magot sodor a szél,
lágyan emelve a föld felett,
s míg a csendes eső zenél,
tört fényén a világ elmereng,
ez a perc vég, vagy a kezdet.
Keresve az örök ösvényt,
hol a tavasz lágy ölén sarjad
új élet, barázdák földjén
csillanó harmattól rügy fakad,
hol hajnal fénye óarany.
Ámulva nézem, mint szökik
szárba a remény zöld brokáton,
és míg a fény újra szövi
a mélyben tavasz-álmodásom,
fent szőkülnek a kalászok.