Esti alkonyat szédül az éjbe,
vele az édes öröm mámora,
mohón karcoltam bőröd selymére
csókom, szívedig kúsztam borzongva.
Minden érintés, szavak dallama,
barangolás a vágyak mezején,
szépséged, az ifjúság tavasza
izzó lobogás az ég peremén.
Puhán simultunk tavasz ölébe,
érintéseinkben izzott a vágy,
összefonódott kezek meséje
édes bódulat, dallama mily lágy.
Voltam rakoncátlan, szép tavaszod,
szirmokat bontó üde lélegzés,
röpke percekre édes démonod,
sóvár illatú veled-létezés.