Csend ölel vándorfelleget
szélén millió fényvirág,
beborít tűnő éjszakát
pihen már a tündérvilág.
Titkokról susog a hajnal
cseresznyefák illata száll,
álom szendereg pillákon,
az idő egy percre megáll.
Fényárban fürdő porszemek
ezer szépséget ringatnak,
a világ derűs mosolyán
ámulva tovaillannak.
Vörös-lilába öltözve
ezerarcú a pillanat,
tündökölve ég peremén
szárnyakat ölt a pirkadat.