Lassan hull alá, csillan a fényben,
Eltévedt levél rezesen ragyog,
Vörös selymét teríti a szélben,
Életre kelve szállnak a dalok.
Lombot hullatnak az erdő fái,
Keringenek aranyló ruhában,
Egy porszemnyi lét semmivé válik,
Reszketeg árnyak futnak utánam.
Itt, hol a csendben ringat az álom,
Nesztelen táncuk új jövőt ígér,
Gomolygó köd ül a néma tájon,
Őszi avaron elmúlás kísért.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
