Lassan hull alá, csillan a fényben,
Eltévedt levél rezesen ragyog,
Vörös selymét teríti a szélben,
Életre kelve szállnak a dalok.
Lombot hullatnak az erdő fái,
Keringenek aranyló ruhában,
Egy porszemnyi lét semmivé válik,
Reszketeg árnyak futnak utánam.
Itt, hol a csendben ringat az álom,
Nesztelen táncuk új jövőt ígér,
Gomolygó köd ül a néma tájon,
Őszi avaron elmúlás kísért.
Ez nem az én történetem – szerencsére –, hallottam valakitől, aki olvasta már a neten. Állítólag így zajlott. Vagy másképp. Semmit nem változtat a lényegen.
– Csókolom, Ágika, tud ma fogadni? Kellenek a kezecskéi. – Négy óra, ha jó lesz, Gyimes úr… – Remek! Csókolom. És tudja… reziliencia… Ági elmosolyodott,
Fut-fut a Tizedes az orosz dzsip után, amelyen a többiek gerillaharcba indultak. Inkább mérsékelt harci tűzzel, mint rohamléptekkel, s ezért Tizedes utol is éri a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
