„Szabadon bűn és erény közt”
Madách Imre: Az ember tragédiája tizenötödik szín
„Szabadon bűn és erény közt”
mikor még minden rendezetlen,
harcolni ellenük meddő,
mert ősi egységben születtek.
Mélység és magasság, elvész
benne az ember, nem menekül
bűneitől, és az erény
fénye elhalványul legbelül.
Örök harcuk, mint tűz és víz,
a soha-sincs vége küzdelem,
a lobogó láng elvakít,
hullámzó tenger az őrület.
Gyáván elfutni nem erény,
üvöltő ég szórja átkait,
göröngyös úton a remény
gyémánt, vele minden változik.
Jónak lenni nehéz, a bűn
útja gyönyörben, kéjben fürdet,
perzselő örök örömtűz,
az önzés és vágy élve büntet.
Istent keres szálló fohász,
angyalok ajkán zeng szent ige,
végtelen fényű suhanás,
itt van Ő egy érintésnyire.
