Kristófné Vidók Margit: Lángoló tornyok

Fényfehér csend hull emlékeikre,
Elillant életük egy perc alatt,
Lángoló tornyok üvöltő miértje,
Hamueső félelmet takargat.
Őrjöngő elme áldozata lett,
Kihunyó életek szelleme kísért,
Ablakszilánkon korom-sziluett,
Rémálmokra, bűnre nincs felmentés.
Cipeli az utókor az iszonyt,
Ott, ahol a karcsú tornyok álltak,
Lásd, a látható hiány szinte sikolt,
Óvja, őrzi álmuk fehér tölgy ága.