Zichy Mihály: Mentőcsónak című festményére
Olyan magasan vagy Uram,
elér-e hozzád az imám
mielőtt a mélybe zuhan?
Zúg a tenger, megannyi árny
üldöz. Segíts!- mert elveszünk,
tört álmok fájó sikolyán,
csalfa szirénként tévelygünk.
Nézd Uram, nézd a gyermeket,
kinek szemében rettegés,
halld, az anyát ki esdekel,
lásd, mind küzdünk az életért.
Megment-e a csónak embert,
hitet, és összetört reményt,
megmarad-e a víz felett,
páracseppként a szellemlét.
Milyen parányi az ember,
a harcban mégis hatalmas,
hozzád száll fohásza csendben,
emeld fel őt, a magasba.
