Mikor találkoztunk, gyönyörű nyár volt,
gitárhang szállt, bódítón szép egyveleg,
érzéki ritmusa fülembe mászott,
dohányszagú múlt még bennem szendereg.
Aranyló partokon lobogó tüzek,
szárnyaló időt hullámok ringatnak,
a végtelen ölén másodperc lüktet,
és az órák, az órák még szomjasak.
Költözz hozzám, suttogom magam elé,
kinek, minek beszélek, én sem tudom,
hatalmas rések az idő tengelyén,
míg lassan megértem, miért koldulok.
Tengert álmodok, amint bíbort fest rá
a lemenő napsugár, bennem élnek,
elhalnak dalok, az idő már nem vár,
opálködös percekben őrizlek téged.
