Kristófné Vidók Margit: Hosszú az út

Sietve érkezel hozzám,
hosszú az út, mit megteszel,
hajnali pír már csak foszlány,
bolyongsz, emlékeiden gyászlepel.
Nem akarod, de könyörögsz
értem, érted, belül kín rág,
nem tréfa ez, hol gonosz sündörög,
lelkeket rabol a hazugság.
Marcona éned csak halkan dörmög,
föllázadnak régmúlt álmok,
siess, nézd, az égen tündököl
esőáztatta szivárványod.