Sietve érkezel hozzám,
hosszú az út, mit megteszel,
hajnali pír már csak foszlány,
bolyongsz, emlékeiden gyászlepel.
Nem akarod, de könyörögsz
értem, érted, belül kín rág,
nem tréfa ez, hol gonosz sündörög,
lelkeket rabol a hazugság.
Marcona éned csak halkan dörmög,
föllázadnak régmúlt álmok,
siess, nézd, az égen tündököl
esőáztatta szivárványod.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
