Sietve érkezel hozzám,
hosszú az út, mit megteszel,
hajnali pír már csak foszlány,
bolyongsz, emlékeiden gyászlepel.
Nem akarod, de könyörögsz
értem, érted, belül kín rág,
nem tréfa ez, hol gonosz sündörög,
lelkeket rabol a hazugság.
Marcona éned csak halkan dörmög,
föllázadnak régmúlt álmok,
siess, nézd, az égen tündököl
esőáztatta szivárványod.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
