Kristófné Vidók Margit: Henyélő világegyetem

Lustán hömpölygő kis patak,
hullámain csorgó fényfalak,
bíbor alkonyba hullanak.

Tétován zúgó fenyvesek,
alszik a vadon, a rengeteg,
méláz az idő; szendereg.

Lomhán ásító csillagok,
millió, hunyorgó kis halom,
nyújtózó, álmos illatok.

Fehéren ömlik át; puhán
a világmindenség gyöngysorán,
lustálkodó holnapután.

További bejegyzések