Petőfi Sándor: Szülőföldemen
„Hol vagytok, ti régi játszótársak?”
„Hol vagytok, ti régi játszótársak?”
kósza emlék villan fel a múltból,
és nesztelenül, mezítláb járva
körbe ölel a gyermekkor újból.
Könnyek helyett kacagások várnak,
tárul szívem legrejtettebb zuga,
babalétem tündér- fonta álma,
bárányfelhőn jóízűen szunnyad.
Síráskarcolt csendem még itt lebeg,
botladozó léptem nyomát vágyom,
kedves percek megmaradtak nekem,
hunyt szemmel is barátaim látom.
Megőriztem szívemben az álmot,
tábortüzek szikra-csillagait,
égig értek akkor még a lángok,
rejtegettem lehulló hamvait.