A hajnali fény szemükben ragyog,
sugárzó mosolyuk tavaszt idéz,
lépteiken napsugár andalog,
színes világuk mindig megigéz.
Íriszükben csillagszikrák gyúlnak,
álmaik ringanak szelek ölén,
kérdéseikben tengerek zúgnak,
áttörve a reggel ezüstködén.
Nevetésükben még angyallétük
ölelése, szívük még oly tiszta,
mesére, játékra vágyik lelkük,
kis titkaik rejtik gyöngykavicsba.
Tiszta gyöngyeik ők az időnek,
halk dobbanásban lüktető jövő,
ölelésükben bújó remények,
pillantásukban szunnyadó téridő.
