Még fel-feltűnnek emlékeimben
a vidéki nyár hangulatai,
vágyom újra legszebb perceinket,
fülembe csengnek kacagásaink.
Tünékeny kép lebeg szemem előtt,
pajkos szellő szőke fürtöt kócol,
falu végén pirosló háztetők,
tó tükrén gyermekemlék pislákol.
Tegnapok ölén futó képzelet
messzire repít a tűnő nyárban,
illatok szállnak, fanyar-édesek,
gyöngyfényű percek csak reám várnak.
Mélázva zendül megannyi öröm,
gurgulázva nevetnek tegnapok,
s míg a távolt, közelire szövöm,
egy elfelejtett dalt dúdolgatok.
