Színeztem hófehér vásznat,
bíborban lángoltak partok,
reményzöldet a tar fákra,
apró mosoly-pillanatot.
Csend voltam tó hullámain,
néma, opálos látomás,
ezüst árny hegyek vállain,
tengerszem mélyén csillanás.
Lobbanó tűz forró nyárban,
zápor, vihar és forgószél,
millió szín a szférákban,
festő voltam, kit feledtél.
Nap voltam, perzselő sugár,
fakó kék szem az égbolton,
ecseten csillanó fényár,
harmatcsepp néma bokrokon.
Festő és festmény mesélnek,
s míg képpé áll össze a mű,
bennük sejtelmes rezgések
szivárványszíne; gyönyörű.