Kristófné Vidók Margit: Fény-szimmetria

Szemedben látok egy képzelt világot,
ahol harmónia, tisztaság, szépség
fedi el a pókháló finom ráncot,
élő tükröm vagy végtelen békesség.

Sötét világ átjárója nem te vagy,
itt hófehér csend hull acélkék égre,
miért kísért mégis tébolyult tegnap,
lidérces emléke lehúz a mélybe.

Szemedbe nézve keresem magamat,
hiszen mit ér minden, ha nincs bizalom,
mélykék szemedben isteni alázat,
leszek a tanítvány, követlek vakon.

Mélyen, nagyon mélyen nézek szemedbe,
mutasd meg végre az igazi valóm,
a felszín alatt mit láthat az ember,
homályos kép; benne a világ fakó.

Láttasd velem, amit látnom kellene,
legyek saját vallatóm, halljam a hit
szavát, amint felel rá minden gyermek
szívükben hordozva létük titkait.

Ismersz, ismerlek te végtelen kékség,
gyötrelmek árán kiválasztott lettem,
élet vagy halál örökös a kérdés,
lélektükörképem őrzi a rendet.

További bejegyzések