Kristófné Vidók Margit: Eredet

Szárnyait tárja a bársony éjsötét,
vállamon vándorol szelíden csendje
és érzem, mint árad szét az öröklét
ujjongón, és a forrás szíve-lelke.
Zenél és szökken, vigadozó vizek
öléből sikoltva tör fel az élet,
s a föld méhéből túláradó könnyek
végtelenje, vibráló csillagképlet.