Kristófné Vidók Margit: Elveszett remények

Álmainkat a végzet szétzúzta,
nyíló szerelmünk ékes szirmait
üvöltő szél tépi, végig dúlja,
kilesve a szív rejtett titkait.
Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos,
az örök nyár szépsége tovatűnt,
lelkünk kétségek között tántorog,
éjféli nap oldozza fel a bűnt.
Szerelmünk jelképe e rózsaszál,
bánat elől halálba menekült,
fekete rózsa végső lobbanás,
ellene már semmit sem tehetünk.
Hitem, reményem fedi a gyászlepel,
tündöklő nap is sötétséget lehel.