Kristófné Vidók Margit: (El)ringató

Ősz ringat lehulló levelet,
bíbor alkonyatban csendvarázs,
sóhajok szállnak kósza szélben,
táncoló árnyak mind jeladás.
Régvolt nyarak fénye feldereng,
tátongó űrben fekete árny
setteng széttört álmaim felett,
és ellobbanok, mint gyertyaláng.
Tavasz-emlékem hervadt lombon,
még néha felsír bennem a dal,
pillangó létem ravatalon,
tél csókol jéghideg mosollyal.
A semmi fátylán át integet,
kitárva karját a kedves lény,
szelíden letörli könnyemet,
hangjában a végtelen zenél.