Kristófné Vidók Margit: Eggyé válva

Hozzám hajoltál éreztem illatod,
hallgattuk a tűnő éj-melódiát,
hullámzó habok ringattak csillagot,
a mindenség ölén örökös izzás.
Elhervadt szirmok váltak időtlenné,
míg halk szívverésed magamba loptam,
észrevétlenül váltál velem eggyé,
míg suhantunk a halványuló holddal.
Lázas éjszakák, kín, fájó gyötrelem,
egy végtelen ölelésben elcsitult,
hamvas, hűs éjszakák ezüstös selyme,
izzó hajnal-lobbanással ránk borult.

További bejegyzések