Lángoló bércek a hajnali fényben,
remegő köd alatt harmatos gyöngyök,
nyújtózó forrás földanya ölében,
lengedező szélben reggel-gyönyörök.
Lángkoszorú csillan a félhomályban,
zsenge fűszálak hajolnak ringatón,
nappal és hajnal még álom-ittasan
gomolyog, moccan a folyónk aranylón.
Szelíd kis hullám ártatlanul locsog,
zenit felett már rajzik a sirályhad,
ködhomályon átdereng a napkorong,
ébredő pacsirta új dalra fakad.
Aki öngyilkosságot követ el, nem az életét akarja eldobni! Egy olyan élethelyzetbe kerül, amikor a lelkét mérhetetlenül nagy teher nyomja; már nem bírja
Ez a szürkeség, ez az oldalvást szökő kéményfüst, ez a szag, ezek a megvénhedt, ócska házak, falak, ezek a kutyák korai hascsikarásaikkal, vizelési kényszerükkel, ez
Vagyonod egy része rám esett, összepréselt és kilapított. Te megnézted, hogy ki lapít ott, s visszaadtál mindent szerfelett. Kikértem az örökség felét, s parázna nőkre
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
