(Pirkadat)
Libben a szellő,
lüktet az erdő,
léleküdítő
vágyakozás.
Izzik a félhold,
messze a fényfolt,
várja a hajnalt
álmodozón.
Csipkekötényén
csillan a mélyén
hallgatag ágon
szép paszomány.
Kék hegyek ormán,
krátere fodrán,
hajnali csókunk
visszatalál.
Ébred a bolygó,
csermelye vonzó,
hallod a hangját
hívogatón.
Árnyakat űző,
édeni tűzből,
pirkadat elszáll
glóriaként.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
