Rózsaszín szirmok földön hevernek,
a nap sugárkoszorút fon köréjük,
opálos fényekkel keverednek,
ölelkező fák borulnak föléjük.
Újjászülető örök természet,
míg múló időként peregnek szirmok,
rövid életük derűs csendélet,
fák csipkeköténye őrzi a titkot.
Hullámzik, ringat a tavaszi szél,
virágos ágakon ezüst hold oson,
selyemszőnyegen illan éji szép,
megakad egy percre égi mosolyon.
Nem álmodom, már elköszönt a tél,
cseresznyevirág szirma száll felém.