Régi naplóm sárgult lapján
sok mesés álom szendereg,
forró csókok néhanapján
és könnymaszatos reggelek.
Beivódott reményillat
a foszladozó lapokon,
boldog idők perce villan
az emléklepte padokon.
Közel vagy, bennem élsz tovább,
szellőkaroddal átölelsz,
csendem lettél; végállomás,
lágy ringatással fölemelsz.
Sötétedik, csillag ragyog,
a világok mélysége vonz,
közben lépkedned kell vakon,
vigyázz, fényem el ne taposd.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
