Kristófné Vidók Margit: Álmodások

Nap ragad ecsetet, arannyal fest
zöld mező ölébe sárga pitypangot,
lebegő délibáb derengő díszlet,
fűszálak hegyén gyöngyharmat táncol.
Merénylő voltam kilesve a titkot,
emberi mohóság, ki mindent akart,
szentek csuhája őrzi az iszonyt,
amint szirmokat viharos szél szabdalt.
Csermelyhangú madár lágy éneke
égi kastély ablakáig szárnyal,
ahol a mindenség lassan ébredez,
születő fény hála himnusza árad.
E szentélybe belépnék, hol vágyakat
ringat a hajnali bíbor ragyogás,
a múltnak árnya itt többé nem bánthat,
a botrányt sem félném, együtt álmodnánk.