„Szűnjék harag, gyűlölség és viszály”
s ha mégis fegyvert fog a sok lator,
és lángba borul az egész világ,
hamis prófétát ne kövess vakon.
Hol a parthoz simulnak tengerek,
hinnéd, hogy egymásnak esve őrjöng
víz és föld, ki most együtt szendereg,
de tisztes a harc; ég és föld fölött.
Lásd, hófehér-selyemben béke jár,
s a harangok reményről zengenek,
gyógyulást hirdet ima és zsoltár,
szelíd, zöld hullámzás a rengeteg.
Még a kő is meglágyul a hangra,
mely lelket simogat, jövőt teremt,
és a szív felel rá igaz dallal,
„a jajgató világzavarban” kereng.
Az első sor Áprily Lajos „Szállj, Ábel füstje” című verséből, az
utolsó sor „Imádkozom: legyek vidám” című alkotásából való.