Szelíd csend van, körülölel,
fényt szitál a várakozás,
percei mind drágakövek,
lobban az első gyertyaláng.
Adventi csendben megérint
belül, a szív boldogsága,
ébredő hit még felényi,
felizzik a remény lángja.
Bársonyos éjben, szent öröm,
lobog a három gyertyaláng,
növekvő fényük tündököl,
nyitja a lélek kapuját.
Áldást hint a négy gyertyaláng,
szeretet-bölcsőn új kezdet,
adventi csendben halk fohász,
köszönt Isteni gyermeket.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
