Kozma Sándor: Ezt nem az ősz hozta

Ezt nem az ősz hozta. Belülről sárgulok.
S mint néma erezet csüggenek
aszott csontjaim a szöveten,
mialatt újra elárvulok.
A langyos szellő néha még megérint,
de fuvallata is csak leveleim
kergeti le remegő ágaimról.
Vágyom rá, hogy eszeveszett
baltacsapásokkal dolgozzanak
kérges lelkemen.
És mikor eldőlök, magam alá temessek
mindent, mi én voltam, és te és ti.
Nem kímélve senkit.