Kovács Péter: Üvegketrec

egy négyzetméterben állok –
csontbábuként,

körülöttem tükör,

nincs kérdés –
csak a tekintetem
tompa zaja.

falat húzok –
üveg
mint a válasz,
amit nem tudok kimondani,

repedéseket karcolok
halántéklebenyembe.