Az emberi test,
maga egy élő
univerzum –
tükör.
A szív pulzál,
mint egy csillag,
energia ragyogás
a fekete térképen.
Az erek
folyórendszerek,
mint galaxisok
spirálkarjai.
Az agy
villámokat hordoz –
elektromos
impulzusokkal
kommunikál,
távolba rezgő
frekvencia,
villanásaiban
új
álmok
születnek,
rezgés
az
univerzum
szövetén.
Tüdő
csillagokat
szűr
görgőiben
lerakódó
csillagpor.
A DNS
lánc ősi szimbólum,
az örök ismétlődés
és variáció kódja.
Minden érzék,
minden sejt
egy határon áll,
bőr, a légzés, a szem
– mind kapuk,
ahol az univerzum
érint minket.
Az emberi test
egy galaxis,
amely tud magáról,
a térkép
benned van.