A modern kor pecsétje lett
elbújok a kanapéban
állapotunk,
társas blokkokban
nézünk VR-valóságot –
gumitalpú papucsban
csoszogunk nappalinkban,
képernyőre tapadva
próbálunk
embernek
megmaradni,
állunk –
irányított
kockavilágban.
magamat
kívülről nézem,
elveszve
vibráló
szlogenek
között
lógók, algoritmusok
láncában
bábuként.
Először a sírás… ezzel fejezzük ki az elégedetlenséget aztán mosollyal az elégedettséget reagálunk sötétre fűtött helyiségre anyánk hangjára aztán bababa dada mama bubu utána a
Hálátlan házastárs a szó. Kegyetlen és durva rabszolgatartó, míg máskor dorombolva törleszkedik. Ujjaim hegyét csiklandozza játékosan, aztán torkomon akad, fojtogató. Napokra eltűnik, csapzottan berúgja az
Az idõt ki metszi fel, kimondva az értelem látomását? Eljövõ sebeim látva ki lesz a boldog lárva, ki mondja húsom messiását? Ki az a létezõ
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
