Egy pillanat,
amit valaki nem mert kimondani.
Lélekből kiszivárgó sóhajok.
Kékvérű szomorúság,
bíborban izzó vágy,
narancsban lüktető suttogások.
Mintha valaki álmában
megérintette volna a sötétség szélét,
és most az válaszolna neki –
nem szóval,
hanem színnel.
Egy másik világ üzenete,
ahol a csend hullámokat vet,
és a vonalak
életre kelnek
az elhallgatott gondolatokból.
A végzet ott figyel a rezzenésben,
egyetlen mozdulattal simítva szét
az álom határát –
de a belé dermedt színek
veled maradnak,
az álomperemén.
