Kovács Marianna: Négyhónapos

nézem, ahogy hengergőzik a játszószőnyegen,
szemmel követem a hasról-hátra gurulást.
néha még el kell rugaszkodnia,
felhúzott térddel.

hallgatom a gügyögését, a sok phű, e-ej, há hangzót.
figyelem a bugyborékoló torokhangot,
ellágyulok a pergő rrrr után. bámulatos
a fejlődése.

gyönyörködöm mosolyában, mely már akkor
felfénylik, ha meglát. széles-hangos
nevetéssé alakul, ha közelebb hajolva
kimondom nevét.

evés után még ölben tartom egy kicsit.
neki és nekem is fontos ez a közellét.
megfogja bal mutatóujjamat, szájához
húzva beleharap.

boldogan rágicsál, csillapítja ínye nyilallását.
meglepődve ocsúdok, a fájdalom belém hasít.
rövidesen kibújik kettő – négy
picurka foga.