(Hommage ä Gregory Corso)
a Jóság színarany
ragyogás
átölel simogat
vigasztal
a Jóság egy
mélyvörös bazsarózsa
szívesen ad
nem kér cserébe semmit
a Jóság néha szomorúfűz
alákuporodsz
figyeled a fényfoltokat a leveleken
megnyugszol
a Jóság nyíló tavirózsa
ring a víz felszínén
lelkedet
nem érinti meg
a Jóság sudár nyárfa
toronyként áll és azt kiáltja
ide nézz figyelj rám
megmentelek
a Jóság olyan
mint a pipafüst
elszáll a levegőben
nyoma sincs
a Jóság folyondár
borostyán és iszalag
körbe fon
fojtogat
a Jóság lehet erőszakos
rombol mint könnyező gomba a fát
szétdúlja az életedet
ha hagyod
a Jóság legtöbbször
jót akar útja néha
mégis kín
a vége káosz
a Jóság konkoly is
mérgezi a vetést
a Jóság búzavirág
egyszerű és szép