Kopácsi Renáta: Wentzely Dénes emlékére

Nem ismertelek.
Évtizedek választottak
el minket egymástól,
mégis úgy érzem,
ismerlek.
Nyugtalanság, búsongás –
a kettősség érzése.
Erdész vagyok?
Vagy vadász?
A természet mindennemű
tisztelete – életed védjegye.
Meghurcoltak, megaláztak –
hátad mögött nevettek ki.
Te mentél tovább, előre
dacolva új korszakok
emberével, eszmékkel, melyekkel
már nem tudtál azonosulni.
Neked üzent az erdő,
de mindenki másnak is.
Kétlem, meghallják még hangját,
de hinni akarom, hogy mégis.