Kopácsi Renáta: Varjúének

Reggel van.
Hallgatom a varjak énekét,
ahogy belevegyül az őszbe.
Én is az vagyok.
Hétéves gyermek szinten,
ismerem a térfogatot
és az űrmértéket.
Dió hullik, majd
hangos reccsenéssel landol
az egyenetlen betonjárdán.
Én is ez vagyok.
Életcélom, hogy lehullok,
s varjak vacsorájává
válok.