Kopácsi Renáta: Sosem tudhatod

Sosem tudhatod biztosan,
mi van a másik emberben.
Milyen vágyak, álmok
milyen félelmek, kiábrándultságok,
összetört hajóként vitorlázó
árnyak a szertefoszlott lélek
tengerén, szolgasorba hajtott,
törött gályarabjaként.
A palackban már posta.
Partra vetette a letűnt, hűvös
alkony, feljött a hold, majd
megvilágította a kimondhatatlant.