Kopácsi Renáta: Kristály éjszaka

Hol van az a kristály éjszaka,
ami örökké szívemben ég?
Szakadó hóesés, ahogy megvilágította
az utcai lámpa sárgás fénye.
Csillám pelyhekként hulltak,
régi idők karácsonyi emlékeként.
Soha, semmi nem lesz tökéletesebb –
nem lehet, mint az az este.
Elmúlt, csak az emlékeimben él.
És én ott élek magammal,
a múltamban.
Tarthatott volna örökké.