Kopácsi Renáta: Egy

Kezdetben volt egy.
S valóban annyira magányos
és tragikus volt, ahogy hangzik.
De egy sosem kevesebb,
vagy más, mint a többi.
Egy csöndes hang a fejében azt suttogta:
„Ne légy komor, menj előre és sokszorosodj!”
A lehetőség izgalmától
majdnem milliónyi részre robbant szét.
A roham után következett a felismerés:
egy szorozva eggyel, az egy.
Tragikus módon, egyedül maradt.
Teljesen egyedül.
Aztán hosszú idő múltán,
egyszerűen darabokra hullott.
Megszámlálhatatlan, kicsiny darabkákra.
Elválasztva egymástól, fájdalommentesen.
Mégis természetesen,
teljesen egyedül,
mert egy osztva eggyel, az egy.