Kopácsi Renáta: Egy este a temetőben

Arca volt a virágnak.
Kis, pufók, angyal arca,
ahogy megvilágította a
temetői mécses a sötétben.
Lángok tucatjai imbolyogtak.
Kevés ember járt benne.
Túlvilági ünnep ez.
Nekünk, akik a földön
maradtunk, büntetésben.
Mégsem szomorú, mégsem borús.
Elpattanó üvege a lélek
harangjának, szívünkben,
csendesen.
És én emlékezem.
Minden évben,
ezen a napon.