Kopácsi Renáta: Az óceán

A felszín néma, mozdulatlan,
de lent, a sötétben,
hova nem ér le fény,
a csorbult kagylószerű lények
duzzadoznak az oxigéntől.
Háborognak, felkorbácsolta
őket a rettenet, a posványos
víz éltető zavara, az undok
biomassza most felfelé tör,
de a víz hallgat.
Elnyomja a sötét mély poklok zaját –
nem tántorodik.
A víztükör rezzenéstelen marad.