Kopácsi Renáta: A tükörház

​Az összes tükörre
fátylat dobtam aznap.
Nem akartam látni
elgyötört arcainkat többé,
arcainkat az Úrban.
​Fekete viasz folyt
végig a falakon –
a teáscsészék hallgattak.
Orromba szivárgott a
repceviasz szaga –
öklendeznem kellett.
​Hiú ábránd csak, hogy
ma még nem –
Nem történik semmi.
​Valami átlebeg a
régmúlt idők
foszló szövetén
tompa kísértetként.
Késő van.