Kopácsi Renáta: A rég elfeledtek

Az emlékek a múltba vesztek.
Kihunyt gyertyák égtek a sötétben.
Amikor széthullott a világ,
az arcot egy régmúlt érzés járta át.
Akiket elfeledtek, nem emlékeztek,
azokért eme arc most görcsbe rándult.
Hát szabad-e neki ilyet tenni?
Az elfeledettre újra és újra emlékezni?
A homályból egyszerre silány fény árad –
szája szomorkás mosolyra rándul.
Csendben emlékezik, szemébe könny szökik:
„Ó, mennyei ég, bár lehetnék tiéd.”
A gyertyák csonkjukig leégtek.
Visszavonul a homályba, feledni
és feledésbe.