Kopácsi Renáta: A kuvik

Este van.
Fonnyadt hold
világlik az égen,
most nem szól a
kuvik bánatos hangja.
Szonár szájával
párt nem talál.
Velünk költözött –
a szerencsétlen,
évről-évre.
Reménytelenül hiszem,
valaha párt talál.
Mikor nem szól, félek.
Csak tücsökciripelés maradt,
ez a dögszagú nyár,
a varjak hangja.
Szétfolyt életünk.
Végül egymásba mosódunk.