Bollók Irén kötetének címe – Ahol a Nap mindig korábban kel – nem csupán a távoli Kína földrajzi adottságaira utal, hanem egy belső időszámítás kezdetére is.
A szerző egy olyan világba kalauzolja az olvasót, ahol a szocializmus öröksége, a falusi gyerekkor szalmazsákos emlékei és a modern, tizenkét milliós ázsiai metropoliszok lüktetése feszül egymásnak.
A mű legnagyobb erénye a személyes őszinteség és a vizuális gazdagság. Az író nem turista-szemmel nézi a világot: a Baiyun repülőtér monumentális méretei, a Pearl River menti felhőkarcolók és a délkínai tengerpart fehér homokja mögött mindenütt ott dobog az emberi történet. A szerző bravúrosan kezeli a kontrasztokat: a luxusszállodák sterilitása és a sikátorok „büféinek” nyers valósága mellett párhuzamosan fut az emlékezés szála, amely a Börzsöny hűvös erdőibe és az alföldi tornácok árnyékába repít vissza.
Ez a kötet több mint egyszerű útleírás: egy érett női sors és egy újrakezdődő szerelem krónikája. A szöveg lüktetése, a kulináris kalandok és a kulturális különbségek finom megfigyelései teszik a művet igazi irodalmi élménnyé. Bollók Irén stílusa közvetlen, mégis választékos, képalkotása pedig olyannyira életszerű, hogy az olvasó már-már a bőrén érzi a trópusi pára nehéz illatát.
– Varjú Zoltán –
